Kardiológiai szakkifejezések közérthetően

Sajátos kéziszótárt alkotott Prof. Dr. Szauder Ipoly Ph.D belgyógyász-kardiológus, aki arra vállalkozott, hogy a betegek számára is közérthetővé teszi szeretett szakmája megannyi különleges kifejezését, definícióját. Aki állt már orvosi vizsgálat után egy kórház vagy szakrendelő folyosóján, kezében egy lelettel, amiről megpróbálta kisilabizálni a diagnózist, nos az tudja, kevesebb bonyolult feladat van annál, mint megfejteni megannyi latin, görög vagy más nyelven íródott rövidítést, szakszót. Akkor sem sokkal könnyebb a helyzet, ha nem néhány betű, hanem egész kifejezések állnak rendelkezésünkre: latint, görögül ha tanultunk is valaha, az inkább Vergilius, Homérosz sorai, netán kódexek, levéltári iratok, intelmek megfejtésére irányult.

Sok orvos hárítja el a beteg érdeklődését azzal, hogy nem kell megfejtenie minden szót, amit a papíron lát, hiszen hová lesz akkor az orvos-beteg közti alapvető bizalmi viszony? Higgye el, amit hall, fogadja meg és tartsa be a tanácsokat, szedje be időben a gyógyszert, s ne töprengjen olyan összetett kifejezések értelmén, mint amilyen az Aorto-coronarias bypassműtét, az Instabil angina pectoris vagy épp a Pulmonalis hypertonia szekunder.

Nos, Prof. Dr. Szauder Ipoly Ph.D belgyógyász kardiológus épp ellenkező álláspontot képvisel arról, mennyire kell tájékozottnak lennie egy betegnek az orvosi szakkifejezések megfejthetetlennek tűnő tengerében. Úttörő vállalkozásba kezdett: megalkotta “Kardiológiai Szófejtő” című könyvét, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy e szakterületen egyfajta „értelmező szótárt” adjon az érdeklődők kezébe. A Galenus Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent kötetben a szerző így vall arról, mi vezette, amikor több mint százötven oldalban, a szakma, és a laikusok számára is közérthető módon összegyűjtötte szakterülete legfontosabb definícióit, s körbejárta, megmagyarázta azok jelentését.

„Az orvosi nyelv igen összetett és meglehetősen heterogén: latin, görög, angol és német kifejezésekkel jelöli a különböző tüneteket, betegségeket, gyógymódokat. A szakkifejezések megfejtése hagyományos szótárakkal nem vezet megfelelő eredményre, ugyanis az orvosi szóhasználatban az idegen kifejezések részben eltorzultak, részben mást jelentenek önmagukban vagy kontextusukban, és alkalmazásuk sem mindig követi a klasszikus latin vagy görög nyelvtant. A kardiológia pedig, mint az orvoslás minden más, speciális területe, sajátos nyelvezettel rendelkezik, szakkifejezései, rövidítései gyakran még az ebben nem járatos orvos számára is fejtörést okozhatnak, és különösen nehezen érthetőek a laikusoknak.”

A szerző, mint írja, azt reméli, hogy könyvével nem csupán egyfajta tudományos-közérthető szótárt alkotott, de segít közelebb hozni egymáshoz orvost és beteget, s haszonnal forgatják majd kötetét a kardiológia iránt érdeklődők, egyetemisták és egészségügyi dolgozók is.