A 168óra online oldalon megjelent interjú.
Ismerős ugye a mondás: „ki a Duna vizét issza, vágyik annak szíve vissza”. Lehet, hogy újabban így módosítandó: „ki a Duna vizét issza, vérnyomása megyen vissza”. A felszíni vizek egyre növekvő mértékben szennyeződnek aktív gyógyszervegyületekkel, ami potenciális kockázati tényező lehet az ivóvíz nem teljes értékű szűrése miatt.
Hogyan kerülhetnek gyógyszermaradványok az ivóvizekbe?
Az emberi és állati szervezetbe juttatott gyógyszerhatóanyagok egy része változatlan formában távozik a vizelettel vagy széklettel, sok gyógyszert a WC csészékbe dobnak, vagy kiöntenek a lefolyókba. Ezek a vegyületek a szennyvizeken keresztül kerülhetnek bele olyan felszíni vizekbe, amelyek ivóvízbázisként szolgálnak, így kockázatot jelenthetnek az ivóvizek tisztaságára. Szennyezőforrást jelenthetnek az elavult technológiájú kémiai üzemek és gyógyszergyárak is.
Hogyan szűrik ivóvízzé a Dunavizet?
A parti szűrés során Budapesten a Duna vize egyrészt a több tízméteres természetes homok- és kavicsrétegen keresztül tisztul, másrészt a szűrőréteg flórája is részt vesz a szűrésben, mielőtt a vizet ivóvíz céljára kiszivattyúzzák. A parti szűrés természetes, lassú szűrési folyamat, melynek során a homokos-kavicsos szűrőrétegbe beáramló felszíni víz fizikai, kémiai és biológiai szűrése történik.
A Dunavíz és az ebből nyert ivóvíz legutóbbi vizsgálati eredményei
A Duna erősen urbanizált szakaszán 107 mintát vettek, öt mintavételi időszak alatt összehasonlították a releváns ivóvíz-elválasztó kutakból származó 90 vízmintával. 52 aktív gyógyszervegyület jelenlétét észlelték a Dunában, de az ivóvíz-vételi kutakból is 32 aktív vegyületet számszerűsítettek, melyek télen magasabb koncentrációt mutattak, mint nyáron. Az aktív vegyületek többségében az ivóvíz parti szűrési hatékonysága 95%-nál nagyobb volt, és azt a folyóban mért koncentrációk nem befolyásolták.
A Duna érintett szakaszából összegyűjtött három mintában egy korábbi tanulmány (JDS3 (2015) nem detektálta a béta-blokkoló bisoprolol és perindopril jelenlétét, melyeket a friss kutatás valamennyi mintájában megtaláltak.
Miért pont ezekből a vérnyomáscsökkentő vegyületekből van ilyen sok az ivóvízben?
A magas vérnyomás (hipertónia) a leggyakoribb szív-érrendszeri betegség, szövődményeivel népbetegségnek tekinthető. A felnőtt lakosság 34 százalékát, 65 év felett 50-60 százalékát érinti. Ez mintegy 2,5 millió beteget jelenthet, akik évtizedeken át, naponta veszik be gyógyszereiket, ez egy gyógyszerből, mintegy 3 milliárd tabletta 30 év alatt. A perindopril (ACE gátló típusú vérnyomáscsökkentő) és a bisoprolol (amely béta-blokkoló, kevésbé hatásos vérnyomáscsökkentő, de számos szívbetegség gyógyszere) az utóbbi 5 évben jelent meg, nem kis mennyiségben az ivóvízben, ami annak jele, hogy ezeket a szereket alkalmazzák a leggyakrabban. Kérdés, hogy miért pont ezek a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek, amikor számos más hasonló hatásmechanizmusú, és szintúgy kedvező hatású készítmény áll rendelkezésre. Vajon valóban ezek-e a legjobbak, a leghatékonyabbak? Vagy inkább a többiekénél erőteljesebb reklámozás révén (pl: „háromszoros erő”, „a hipertónia hőse”, „szeretem a családomat” vonzó, de tudományosan nem bizonyított szlogenekkel) ezek kerülnek leginkább, kissé egyoldalúan, mondhatni halmozottan a gyakorló orvosok látókörébe.
Kell-e aggódnunk?
Ismét egy szólás átfogalmazása: meginni nem kell félnetek jó lesz ha…Kérdés, hogy az aktív gyógyszervegyületekkel egyre inkább szennyezett ivóvíz fogyasztása kedvezőtlen hatású lehet-e az egészséges emberekre (különös tekintettel a gyermekekre), főként azokban a régiókban ahol lakosságnak nem telik ásványvízre (sem). Bár az ivóvízben igen csekély mennyiségű gyógyszervegyület van, ennek az élő szervezetekre (emberi, állati és növényi) gyakorolt hosszabb távú hatását csak hosszabb távú, ellenőrzött, érdektől mentes, független orvosi vizsgálatok deríthetik ki, jelenleg azonban ilyen vizsgálatok-adatok nincsenek.
A felszíni vizekben gyakran előforduló aktív vegyületek viszonylag egyenletes eloszlásúak, és szórványos megjelenésüket a kutakban a folyamatosan változó környezet és mikrobiológiai paraméterek, az víznyerő (absztrakciós) kutak dinamikus működési üteme, valamint az ebből következően az áramlási sebesség hirtelen változásai okozhatják. A folyóparti szűrés hatékonyságának térben és időben történő változása miatt az aktív gyógyszervegyületek előfordulásának és koncentrációjának előrejelzése olyan kihívás, amellyel meg kell birkóznunk a biztonságos ivóvízellátás biztosítása érdekében.
Mit kell tennünk?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a gyógyszermaradvány-tartalom egyelőre nem teszi szükségessé hatékonyabb, de költségesebb tisztítási technológiák alkalmazását, hiszen a hatások ma még elenyészőek. A legkézenfekvőbb megoldás az egyes vegyületek természetes vizekbe kerülésének ésszerű csökkentése lenne. Ezt szolgálhatná a túlzott, mondhatni egyoldalú, agresszív gyógyszergyári reklámtevékenység csökkentése és az is, ha az orvosok továbbképzése révén sikerülne csökkenteni az egyoldalú, túlzott gyógyszerhasználatot. Ajánlatos lenne a fel nem használt gyógyszerek megfelelő ártalmatlanítása, és szükség lenne a lakossági szemléletformálásra is, hogy az emberek ne dobják ki a szemétbe, ne öntsék a lefolyóba a felesleges gyógyszert. Mindezek mellett sokat segítene a szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése, hogy a gyógyszermaradványok és más problémás vegyületek szokásos útvonalukon ne kerülhessenek az ivóvízbe.